Bocs, hogy nem volt friss, de most végre eljutottam odáig, hogy fölrakjam az első fejezetet. Ne várjatok valami extra hosszú fejezetet, de mondjuk úgy, bemelegítő.
Remélem, azért tetszeni fog...
Riot Grrrl
1. fejezet - Költözés Olympiába
Indulás előtt körbetelefonáltam. Tobi már meg is invitált magához, Shelli pedig elkezdett vinnyogni a telefonba. Végül anyáméknak hagytam egy üzenetet a rögzítőn, majd megindultam Olympia felé.
Szerettem egyedül autókázni, mert így nyugodtan hallgathattam a zenéimet és nem kellett figyelemmel lennem másra. Egész úton Beatles, Black Sabbath, Melvins, Metallica, Mudhoney, Led Zeppelin és a Nirvana Bleache ordított. Nem mondok újat, ha azt mondom, hogy a listából a Metallica, a nagy aréna rock banda lógott ki a leginkább. De nem is az a fajta vagyok, aki az éppen a térségben vagy az MTV szerint aktuális szart hallgatja. Ráadásul a Sub Popból és a K-ból is sok szar jött ki.1 Legalábbis számomra szar. Ha valamiben érzem a bizsergést, azt hallgatom.
Azért kicsit szar volt a háromórás utat egyedül eltölteni. Jó lett volna, ha itt van Chad vagy Tobi. Igen, Chadet nemigen hevertem ki, olyan hirtelen volt az egész. Egyszer még ő volt a Nirvana dobosa és mi tök jól elvoltunk... Persze nem csak dumálgattunk és koncertekre jártunk. Be kell valljam, kurva jó volt vele a szex. De a következő percben ő már nem a Nirvanában püfölte a dobokat, és mi sem voltunk már együtt. De már közel voltam a célomhoz, Tobitól már nem sok választott el. Azt mondta, valami kávézóba akar velem menni, szerintem megártott neki az eső. De valószínűleg csak normális körülmények között akart velem beszélni.
Már alig vártam, hogy megérkezzek. Egyrészről szétültem az össze seggem, másrészről Shelli azt mondta, kinyalja a házat és csinál nekem szilvalekváros csirkét. Még mielőtt megláttam volna az „Üdvözöljük Olympiában” táblát, elkezdett szakadni az eső. Meg sem lepődtem. Ebben a rohadék országrészben mindenhol ilyen kurva depressziós idő van. És én ideköltözök, nem vagyok normális. Ha valaki ideköltözik Californiából, garantáltan befordul.
- Farry! - vinnyogott Shelli, amikor beléptem az épphogy valamivel nagyobb házukba, mint amekkora eddig volt. - De jó, hogy itt vagy! Már megvan a szobád, siess, cuccolj föl!
Komoly két szoba volt, abból az egyik az övék. De végül is több, mint a semmi, az előző lakásukban a nappaliban lehetett aludni, mert csak egy szoba volt. Miért van az, hogy Krist pont most nincs itthon? Segíthetne felhordani a cuccaimat a kocsiból. De persze próbálniuk kell. Komolyan mondom, ezek mániákusok - puffogtam magamban. Nem akartam Shellinek panaszkodni, van neki így is elég baja.
Két ruhákkal teli bőrönddel fölszenvedtem magam a lépcsőn, majd lábbal „nyitottam” ki az ajtót. De jó, hogy van még ilyen szöveges matricám - gondolkoztam el közben. - Tudom, illene ebből kinőnöm, de nekem kurvára tetszik. Abban semmi jó nincs, ha van egy ajtó és csupaszon van hagyva. Minimum egy hülyeségnek kell rajta lennie. Szerintem legalábbis. De ha jól tudom, Shelliék szobájában is megtalálható néhány kedvencük posztere, szóval ez nem lesz újdonság.
A szobában pont az ajtóval szemben volt egy ágy. Kíváncsi vagyok, melyikük gondolt rám, hogy ne egyszemélyeset, hanem franciaágyat rakjanak be... Meg volt még a szobában jó néhány polc, egy ruhásszekrény, egy fotel és egy telefon. Rendezett volt. De már nem sokáig lesz az.
- Farrah, úgy őszintén, minek ennyi könyv? - kérdezte Shelli, miközben én a két bőröndöt elkezdtem kipakolni.
- Azt be mondd, hogy... - fordultam meg, s láttam, hogy a könyvekkel teli dobozomat tartja. - Shelli, mit csinálsz?
- Gondoltam, ha Krist baszik itthon lenni, majd én segítek kipakolni - mondta, azzal lerakta a dobozt.
- Komolyan Shel... ne idegesíts már, majd én megcsinálom.
- Ne nyávogj! - parancsolt rám. - Egyébként gratulálok.
- Mihez is?
- Feltételezem te etted meg azt a rohadt sok Snickerst, aminek a papírjai a kocsidban vannak...
- Baszki, hát nem csinált senki nemek szendvicset - nevettem el magam. - Valamit ennem kellett.
Jó nagy káoszt csináltam a szobában. Tettem be növényeket, két gitárt állványostól, könyvek, füzetek, minden hülyeség mindenhol. Természetesen a plüssnyulam sem maradhatott ki, előkelő helyet kapott az ágyamban, mint ahogy az ágyam melletti szekrénykén a hörcsögöm. Az ajtóra is kikerült egy matrica „Menj a picsába!” felirattal és egy másik is, amin egy lány figura leveri a pasi fejét, alá pedig „Girls rule” felirat van nyomva.
Miután minden a „helyén” volt, értesítettem Tobit, hogy megérkeztem. Kiadta parancsba, hogy menjek át hozzá, miután kajáltam, mert Shelli belevinnyogott a telefonba, hogy amíg nem eszek, sehova nem enged. Tisztára mint anyám, pedig tudtom szerint nem rokonok.
- Mit akarsz csinálni este? - érdeklődött Shelli, miközben bárgyú vigyorral a képén figyelte ahogy eszek.
- Fogalmam sincs, majd eldöntjük. Vagy te dolgozol?
- Nem, mára szabadnapom van - mondta gyorsan.
- Fasza! Hát akkor majd csinálunk valamit, de most megyek Tobihoz, majd jövök - mondtam, s azal már indultam is kifelé.
A kocsim hála az én drága Shellikémnek, tiszta volt. Kipakolászta a csokis papírokat meg a mindenféle szemetet. Valószínűleg néhány dalszövegszerűség is a kukában landolt. A kocsi nekem amolyan ideiglenes lakásnak szolgál. Ha untam a lakótársam, kicuccoltam a kocsiba és probléma megoldva, végre egyedül lehettem.
Néha nagyon tudok pörögni, de alapjáraton nyugis, úgymond visszahúzódó figura vagyok. Anyámnál több tucat dalszövegkezdemény és gyerekkori rajz lapul az ágyam alatt és a padláson. Senkinek nem mutattam még... Utóbbiak a képzeletbeli barátomat ábrázolták általában, Grape-et. Nem valami fantáziadús név, de többször is megváltoztattam. Egyébként meg öt éves lehettem, amikor elneveztem őt. Egész tizenkét éves koromig megvolt.
Jól elkalandoztam vezetés közben, s meg is érkeztem Tobi házához. Az övé nagyobb volt, mint a „Novoselic rezidencia”, de ő mondjuk valami csajjal lakott együtt. Vagy Seattle-ben volt? Nem tudom. Annyi dolog történik sűrű egymásutánban... Jó, ha a nevemre emlékszem, nem még arra, hogy kivel lakik éppen, bár szerintem Katheleennel... De amúgy különösebben leszarom...
Az út szélén parkoltam, mert a felhajtón valami régi-féle kocsi állt. Tobinak nincs kocsija, szóval valószínűleg a lakótársáé - vontam le a következtetést. Pasija meg nincs, vagyis tudtom szerint nincs, nem mondta... Azt meg pláne nem, hogy ha van, akkor nála lesz. Szóval lakótárs. Ezen felbuzdulva kiszálltam a meleg kocsiból és a házhoz sétáltam. Rohadt lassan lépkedtem az ajtóhoz, ami nyitva volt, én meg benyitottam.
- Tobi, megjöttem - szólaltam meg, remélve, hogy valahol lent van.
- Gyere baby, a nappaliban vagyok - szólt vissza, mire én megindultam a tévé hangja után, de a nappaliba érve megtorpantam. Barátnőm tényleg nem volt egyedül.
- Szia - mosolygott rám aranyosan, akár egy kisgyerek.
__________
1 Sub Pop és K: Mindkettő egy amerikai lemezkiadó cég a 80-as évekből.
